Sohonyai Attila - Egy percben rólunk
Hatvan másodperced között,
én hetvenkétszer vagyok szíved
lüktetése. S a köztes hetvenegy
tört-csönd várakozásba,
hogy bajod ne essen,
percenként reszketek bele.
|
Szomjúság
Papp Ádám |
Belélegezlek, mint egy utolsó friss levegőt ebben a szennyezett világban. Átadom neked magam, rendelkezz a testemmel és a lelkemmel, neked olyan könnyedén ott hagyom, mint pár forint visszajárót a pénztárnál. Csókjaidba beledobban a szívem, de legalább érzem, hogy hús-vér vagyok, igazi. Találgatok és megrökönyödöm, hogy még mindig tudja fokozni az élet, még mindig mutat valami rettentően szörnyűt, de veled nem érzem olyan rossznak a világot. Pontosabban, könnyebben élek benne, mert amíg az kívülről ostromol és kaparja a szomorúság, amiért ennyire ócskává és esztelenné válik, melyben haldokolnak a remények, te úgy gyógyítod belülről, és foltozod a karcolások nyomait. Iszonyatosan nagy munkát végzel, megannyi energiára van szükséged, hogy boldogságot lopj abba a szívbe, amely oly sokat vesz észre, s mégis keveset tehet. De bennem él egy jobb világ reménye, és minden megérint, minden hozzáad ahhoz, aki vagyok. Minden szemetet, amit összeszed bennem a lélek, próbálom kidobálni, felégetni, eltüntetni, s virágot ültetni a helyére. Itt vagy Te király, ezen a reménnyel, bánattal, vággyal, forrósággal, lüktetéssel teli helyen. S itt vagyok én a Te királynőd, bármi is legyen odakint.
Agárdy Zsóka
Sok minden történt velem. És mégis, ha válaszolnom kellene a kérdésre, hogy mi volt a legjobb, legszebb az életben, ami eddig történt velem, egyértelmű lenne a válasz. Mert a legjobb, legszebb, ami történhetett velem, az nem esemény. Nem valami, hanem valaki. Akinél szebb és jobb nem történhetett volna velem. Te vagy.
Te egyedi vagy a világon. Örülj neki. Hozd ki a legtöbbet abból, amit a természet adott neked. Végső soron minden művészet önéletrajzi. Csak azt énekelheted meg, ami vagy. Azt festheted meg, ami vagy. Annak kell lenned, amivé tapasztalataid, környezeted és öröklött tulajdonságaid tettek. Jóban-rosszban saját kertecskédet kell művelned. Jóban-rosszban saját kis hangszereden kell játszanod az élet zenekarában.
Dale Carnegie
Hóvirág
Amikor a virágok szirmot zárnak,
Akkor sóvárgok a legjobban utánad,
Az ablakomon át beszűrődő fények,
Mind téged vélnek, téged ígérnek.
Akkor terülsz a szívemre újra,
Mint hótakaró a megfáradt útra,
Fehéren, szelíden, Te hónak virága,
Tavaszt hirdetve, de meg sem várva.
Jeget törtél, hosszan jöttél, talán
Tisztaságod vakít, de illatod halvány,
Apró kelyhed nem járta semmi,
Lehullsz, mielőtt tavasz vélt lenni.
[Nemes Andrea]
Nézni veled... a felkelő Napot. Fogni kezedet, gyengéden átölelni, és látni a csodát. Két csodát. A Napot... és téged. Mert most két napkeltét látok. Az egyiket az ég alján, a másikat itt, velem szemben, mellettem. Az egyik egy új napot hoz, a másik egy új életet. Bennem.
Csitáry-Hock Tamás
Szeretném ha...
...ha... Felsorolni is nehéz.Hiszen mindent szeretnék.Szeretném,ha párnád lehetnék,reggelre apró rajzokat varázsolva szép arcodra.Szeretném,ha takaród lehetnék, s mindig éppen annyi meleget adni Neked, amennyire vágysz.Szeretném,ha ételed, italod lehetnék,ami erőt ad minden nap.Szeretném,ha tópart lehetnék,ahol megpihensz,és lelked felüdül.Szeretném ha biztonságod lehetnék,őrizve Téged minden pillanatban,vagy lelkedet biztató érzés,amikor nehéz hinni.Szeretném,ha lelked lehetnék - egészen.De nem sorolom... Csak még egyet.Csak egyet.
Szeretném, ha lehetnék.Mindig.
Neked.
Csitáry-Hock Tamás
A boldogság semmi más, csak
szárazvillám a nyár egén.
Oly ritkán villan, oly titokban,
s az ára oly sok szenvedés!
A fénye oly korán kilobban,
s mindörökre sötétbe vész.
Nyikolaj Alekszejevics Zabolockij
/Prelude/
Fontos mondandóid közt,
a legelső húzott magával engem,
amikor már nem vívva semmivel
az élettel is jóba lettem.
Egy pillantásod,
s hangod lágy selyme
némaság mögül szállt felém,
és mosollyal arcomon tudtam,
ez mind enyém,
mint most a szívednek
édenkertje.
Arcod vonalát nézve szüntelen,
nyugodtan lélegezve vágytam
napjaid, melybe lassan én is
megpihentem,
s lettem szabadságod, hol
lelki nyugvás tárta ki
karjait az kettőnk életében.
Most ez érzetekben
boldogan vívódik minden
fény bennem,
s nincsenek mérges árnyak,
amik messze húznak,
csak e pont, hol szívednek
szívem dobog;
Ami te vagy egészen,
akiért lüktetni vágyom,
s akiért tétovaság nélkül,
vérem igazával halnék
beléd e világon.
Papp Ádám
