Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája.
Pilinszky János
Néha legyél olyan, mint egy rég játszott dallam a zongorán. Legyél halk vízcsobogás, kedves rigófütty egy parkosított délután. Legyél váratlan kopogás esős ablakomon, és a nádas suttogása is te legyél. Néha játszd el, hogy te vagy minden lények hangja, hogy ott vagy mindenhol, és mindig hozzám beszélsz.
Szappanyos Orsolya
Soha nem futok el....szépen és lassan járok. Hogy legyen mindig egy esélyed csatlakozni hozzám. De eljöhet a pillanat, amikor úgy lemaradsz, hogy már magam sem fogom érteni a "lassanjárás" miértjét, és egyszer csak elkezdek szaladni. Ne várd meg.
-Lady-
"Van két ok, amiért az emberek nem beszélgetnek dolgokról; vagy nem jelent nekik semmit, vagy ez jelent nekik mindent."
Minden falevelet felkap egyszer a szél. Minden falevelet messze sodor a szél. Eljuttatja oda, ahová repülnie kell, ahol célt érve lágyan a földre-huppanva helyére lel. Jön egy apró történés, egy apró kis váratlan dolog, és minden új lendületet vesz. Az ősz leveti egyhangú barna, zöld színét, és színpompás ruhába öltözik....
(Török Réka)
"Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg."
/J. R. Ward/
„Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája.
Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel.
Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk,
hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos,
melyre egy tavasszal emlékezünk.”
(Márai Sándor)
"Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ottfelejtettem a lelkemet."
Szabó Magda: Für Elise
Szeretni akarlak téged, anélkül, hogy beléd kapaszkodnék. Becsülni szeretnélek, anélkül, hogy megítélnélek. Együttműködni veled, anélkül, hogy rád nehezednék. Hívni téged, anélkül, hogy követelőznék. Elhagyni bűntudat nélkül. Kritizálni, anélkül, hogy felelősségre vonnálak. És segíteni neked, anélkül, hogy tolakodó lennék.
Virginia Satir
"Nő vagyok, egész vagyok, értékekkel teli vagyok, és engedni fogom, hogy ezt meglássa majd. Nem akarok marionett bábút csinálni belőle, pusztán azért, mert az egómat fényezné a jól elképzelt pozíció. Nem akarom őt betörni, már-már beteges elhivatottságból, ezzel bizonyítva én több leszek, jobb leszek, mint az előzőek. A férfi, akit tisztelek, szintén egész lesz. Nem keres majd kifogásokat ellenem, nekem, mert tudni fogja, hogy egy igazi férfi beleáll a helyzetbe, kerüljön bármibe is. A férfi, akinek családja, barátja, szeretője és szerelme leszek, boldog lesz mellettem, és én is boldog leszek mellette, mert a tisztelet, mint alapkő ott lesz mindig, minden egyes majdnem elhajlásban, és minden egyes majdnem vége pillanatban."
Csak egy dal vagyok a drótkerítésen
szélsodorta címzetlen falevél
csak egy vitorla tűzfaladra festve
tükörkép a tó fenekén.
Csak egy tánc vagyok az üres éjszakában
csak egy lehelet börtönviselt arcodon
cseppnyi méz mi bögréden lepereg
s az illat mit kávéd itt hagyott.
Vagyok homályos álom, ártatlan gondolat,
tűnő árnyék és ellobbant pillanat…
Látod, végül minden Nap lenyugszik,
s csak a remény marad, hogy felkel holnap is.
Szappanyos Orsolya
Sohonyai Attila - Az éj ritmusa
Túl nagy e csönd itt bent,
komoran ijesztés.
Valaki zenéljen, valaki oltson fényt.
Valaki építsen utat elém,
valaki ne hagyja hogy a felénél leüljek,
valaki legyen az utazás, valaki legyen a végzet.
Túl nagy e sivatag itt bent, darabosan porlik,
valaki hozzon vizet, valaki legyen az oázis.
Valaki rugdosson szépre,
valaki horzsoljon bátorrá is közben,
valaki legyen a kisimult béke,
valaki ne engedjen messze.
Túl nagy e semmi itt bent,
hiányzón fél, valaki,szinte mindegy,
csak legyen, aki zenél.
Sohonyai Attila - Állóképesség
A világban úgy létezz, hogy mások ne lássanak,
de tűnj ki magad, magad fényétől:
selyemnek ruhád helyett lelked válaszd,
mezítláb járj, s a por ne legyen elrettentő.
Hangoddal szelíden, mint a tenger nyugalma,
de ha vihar támad, nyelvednek ajkad ne legyen fék!
Tudd: csak a gyáva szorul hatalomra,
ha uralkodnál, úgy a király s a cseléd is te légy!
Miért mozdulni nem érdemes, tegyen érte más,
kopó alkatrésznek lenni nem érdem:
tégy, mikor ideje van, s akkor ne hibázz,
maradj biztos pont a forgástengelyen.
S ha elesnél, ne kívánd a segítséget,
másnak, máshol jobban kell, mint neked;
add valakiért akkor minden erődet,
mikor nincs, s az állóképesség te leszel.
