Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.
Pálfalvi Nándor
Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe.
És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül,
akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.
Müller Péter
Csendüljön szívekben karácsony ének,
legyen hely benne az égi zenének!
Angyalok szózata Hozzátok szálljon,
szeretet útján Rátok találjon!
Gyúljanak az ablakban ragyogó fények,
életre keljenek szunnyadó remények!
Legyen még eggyel több mákszem a kalácson
s legyen a lelkekben áldott a Karácsony!
Az üzenetem valósággá váljon,
mindenkinek szívből ezt kívánom!
S ha nem érne oda motoros szánon,
küldöm szeretettel angyali szárnyon!
Amikor sokat gondolunk valakire,egy idő után eljutunk hozzá.
Az erős érzések mindig megtalálják azt,aki iránt tápláljuk őket,s ha egy fél világ is választ el,egy-egy villanásra összekapcsolódunk.
Akire szeretettel,szerelemmel gondolsz,annak mindig jelen leszel az életében.Még ha csak pillanatokra is.Így vagy úgy,a részévé válsz,mert a szereteted áthatol minden anyagon,minden akadályon és beköltözik oda,ahová akarod,hogy tartozzon.
Olykor elkísér valakit, örökké...
Manna OWell
A csend is más... Pedig ugyanúgy csend. A szó, a hang hiánya. Mégsem ugyanaz. Mert nem mindegy, kivel vagy csendben. És miért. A csend lehet teljesen süket. De lehet hihetetlenül zajos. Lehet benne nyomasztó üresség, de lehet benne madárdal, tengermoraj, erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás. Bármi lehet. Mert csak attól függ, kivel vagy csendben.
Csitáry-Hock Tamás
Egy utolsó vers
Nem vetlek papírra többé,
Betűim sem őriznek örökké,
Nem riad fel álmából a nyár,
Zárt szívem kalitkája nem vár.
Lekopott kezemről érintésed,
Nem sikerült felszínig vésned,
A fény is megtörik, hanyatlik,
Buzogányszín nyeli, haldoklik.
És elmerül, elsüllyed végleg,
Parttalan a megmaradt élet,
A távolság hajnala egyre nő,
S nem virrad kettőnknek kikötő.
[Nemes Andrea]
"Elengedni csak akkor tudsz valamit, ha megszabadulsz az elengedés vágyától.
Ha már nem erre gondolsz.
Hanem figyelmedet arra koncentrálod, hogy mi az, amit helyette akarsz.
Rég volt már, hogy vártam valamit.
Nem azt, hogy valami elmúljon, hanem vártam valaminek a kezdetét.
Vágytam a kihívásra. Vágytam az újra.
És végre eljött."
"Mi van akkor, amikor már nem vezeti semmi az ujjaidat?
Amikor nincs, ami a szavakat táplálja.
Amikor már keresni kell a mondatokat, mert eltűnt a tartalom.
Mi van akkor, ha elmúlik az érzés, ha eltűnik a fájdalom?
Mit kezdesz a csenddel?
Hirtelen értelmetlennek tűnik minden. Mégis minden értelmet nyer.
Nyugalom van.
Elkezdődött."
Sohonyai Attila - Szem a szemhez
Azt mondja; valami nem jó,
s leülök némán mellé,
kezemből kezébe egy pohár bor,
s hallgatom történetét.
Azt mondja; valami fáj,
azt mutatja; valahol ég.
Szíve mint a dúlt mordály,
szeme sápadt, mint a tél.
Azt kérdezi; érezted már te is?
Mikor nincs határ, nincs cél,
azt kérdezi; miért vagy velem itt,
hol nem zöldül a falevél?
Azt mondom; valami nekem jó,
s bámul meredten elém,
kortyolni kezd szavaimból,
s várja a történet végét.
Azt mondom; valami fájt,
magamra mutatok; ez az egész!
Bennem ott omlott egy világ,
miből te kimentettél.
Azt kérdezem; érzed-e már te is,
mikor nincs határ, csak a cél,
azt kérdezem; miért ne lennék itt,
hol a szemem a szemedhez ér?
Végülis az ember mindig rádöbben hogy nem is voltak szép szavak..... kicsit olyan érzés amikor valaki nem lép ki az email fiókjából Te meg elolvasod,hogy mit gondol vagy mit ír rólad....az igazság mindig fáj,de a hazugságot mindennél jobban gyűlölöm.
"Vannak bánatok, melyekért időről-időre a mélybe merülünk, és darabonként hozzuk fel őket magunkból. Sok idő, míg kitisztulnak, elmúlnak, s már nem bántanak többé. De egyszer biztosan eljön a nap, hogy alámerülünk, körülnézünk, és már nem találunk ott semmit, csak békességet a helyükön.
Vannak ilyen hosszan múló bánatok."
"Valahogy maga marad az ember,
Csak kevés jut tiszta szeretettel,
Az út hosszabb, mint megtehető,
Nem jó a ma, a holnap egyre nő...
A szárnya vesztett lélek kimerült,
Még az élet elején elszenderült,
Mindketten megyünk, -lép a láb,
És magammal vonszolom tovább..."
[Nemes Andrea]
"Valaki elhagyott. Fáj a lelked. A nappal kín, s bírhatatlanok az éjszakák. Egyedül nézed lábnyomait, s zenétlen vánszorogsz, várva, az eső hogy csendesül.
S éppen ekkor, valahol messze, egy távoli világban, megmozdul egy ing, kifényesedik egy cipő, int egy kéz, megdobban egy szív, és Valaki elindul feléd."
Csányi György:
Télapó kincsei
"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az o bársony pillantásuk
átmelenget engem.
